Zoltano

 Eljött a harmadik bejegyzés ideje is így két év után - elnézést kérek előre, ha találtok helyesírási hibát - . Alul olvasható a másik két bejegyzés, akit érdekel.

Szeretném kiemelni, hogy ezek az én meglátásaim,saját tapasztalatom,és ahogyan én látom a dolgokat. Nem kötelező,hogy mindenkinek tetszen az írás és amiket leírok,de nem is az a célom, hogy mindenkinek tetszen. Unalmas is lenne,ha így lenne.

Higgadt és értelmes beszélgetésekre mindig nyitott vagyok,még akkor is,ha az a vélemény eltér az enyémtől. Csak építő jellegű kritikával foglalkozom,úgyhogy ha nem építő jellegű,akkor ne fecséreljétek sem a ti,sem az én időm és köszönöm a megértést.

Kicsit lehet hosszúra sikeredett, de két év dolgait próbáltam összefoglalni. Egy rövid tartalomjegyzék, hogy miről is szól ez a bejegyzés:

• Kapocs az utolsó bejegyzéshez
  • Az út amin eddig keresztül mentem, akadályok és kihívások
  • Pokol és kilátástalanság
  • Felismérés és kiút keresése
  • Fény az alagút végén
  • Mentor
  • Életem legnehezebb döntése
• Jelenlegi állapot és mi segített, hogy egyáltalán eddig is sikerült eljutni, és nem omlottam össze
• Eredmények
• Magánélet
• Tervek, goal és célok
• Tippek

Az út amin eddig keresztül mentem, akadályok és kihívások

Ahogyan utoljára fejeztem:

“Hogyan tovább? 

Túródás Londonban ezerrel, hogy megtaláljam és le tudjak ülni, ahhoz a bizonyos asztalhoz.”

Két hónapra az előző bejegyzésem után sikerült leülni ahhoz a bizonyos asztalhoz, de mint sajnálatos módon utóbb kiderült az asztal túloldalán ülő befektető személy – hívjuk Bélának - hozzállása nem volt egyaltalán megfelelő számunkra. Duma megvolt, de ezen kívül semmi sok más nem történt. Azért nem volt egyszerű eljutni még ehhez az asztalhoz sem. De miután az ember gyermeke eljut egy ilyen lehetőséghez,és főleg, hogy ez a lehetőség az első volt,nem nagyon gondolkodik olyasmin, hogy valami nem lesz jó és inkább bizakodik. Nah ez egy hiba volt. Pár hónap után kiderült bohóc volt, mivel abból nagyon sok van Londonban is.

Egy hónapon belül nem történt semi,mialatt itt egy hónap alatt vállalkozások juthatnak a csillagos égig, vagy mehetnek tönkre. Az sem mindegy, hogy ki az a befektető, üzleti partner,akivel együtt kell dolgozni majd hosszabb távon, úgyhogy erre is nagyon oda kell figyelni. Ez egy sokkal összetettebb dolog,mint ahogy sokan gondolják, és ahogy én akkor gondoltam.

Rengeteget dolgoztam, hogy eljussak az asztalig és persze, hogy kicsit megengedtem a gyeplőt és lazábbra vettem a dolgokat és vártam, hogy mikor kezdünk el a lényegre térni. Valahogy ez a lényegre térés nem igazán akart eljönni. Miután Januárban visszajöttem Londonba, kicsit besokalltam mivel még mindig semmi nem történt és az addigi kedves hozzállásomat, picit változtattam és egy erősebb, agresszívebb, irányítóbb, de egyértelműen tisztelettudó hangnemű vonalra.

Adtam még egy esélyt a dolognak és húztam a dolgot még egy hónapig. Utólag visszagondolva nem kellett volna, de akkor a maximumot akartam a dologból kihozni, és ez a természetemből i fakad. Ki is húztam végül a tapasztalatot és a tudást, amit összeszedtem az a pár hónap alatt.

Mivel ez volt az első ilyen tapasztalat ilyen kaliberű emberrel, az ember nem mindig tud jól és magabiztosan dönteni. 5 hónapot vesztegettem el, ami azt jelenti, hogy közben egyáltalán nem probáltam más vonalakat megmozgatni. Végül is nem sajnálom, inkább tanultam a dologból rengeteget és ezt most fel tudom használni a mostani megbeszéléseknel.

Ezért még ,ha az ember leül egy asztalhoz magas pozícióban levő emberekkel, nem szabad félni,szégyenlősködni és a megfelelő hangnemben meg kell kérdezni azt,ami minket érdekel és kiértékelni a dolgokat, hogy tényleg ez kell e nekünk? De ugye ehhez tapasztalat kell, hogy magabiztossan ezeket a dolgokat meg tudjuk beszélni és olyan hangnemben,ahogyan kell. 

Pokol és kilátástalanság

Én úgy tartom, hogy  a realitás talaján vagyok,tehát,amiket leírok azokat nem negatívan élem meg, hanem reálisan. Sok embernek ez nem tetszik, vagy inkább elhallgatják a dolgokat és festik, szinesítenek mindent,aminek nem sok értelmét látom. Én mindig a dolgok pozitív oldalát probálom látni és minden rosszban a jót keresem,mert valami jó mindig van minden rossz dologban.  

Ha nem optimistán és pozitívan állnek a dolgokhoz,akkor már elköltöztem volna Londonból két éve. Mert mikor az ember beleizzad a munkába,7 napból 7et dolgozik két állásban, szabad napja akkor van, ha beteget jelent, mert az összeeses határán van, de az eredmények sehogysem jönnek, teljes a sötétség és a nyomás elviselhetetlen, pénz nem áll a házhoz hetekig, hónapokig nincs normális bevétel és mindez Londonban, ahol a megélhetési költségek nem alacsonyak, akkor itt nincs helye  a negativizmusnak, mert az ember ilyenkor gyorsan olyan helyzetben találja magát mentálisan és fizikailag is, amiből nem biztos, hogy van vissza út…és itt nem egy 30 fokos lejtő gurulásról beszélek, hanem egy zuhanásról egy szikláról.

Az ilyen időszakban a teljes végkimerültség és kiégés 2-3 havonta jön. Ehhez még hozzájön az, hogy az embernek magának kell ezzel megbírkóznia, kiemelkednie a sárból és túl tennie magát rajta, vagyis helyesbítenék, nálam ez volt a helyzet és miközben ez perceken, órákon, heteken, hónapokon keresztül folytatódik, akkor az ember gyermeke olyan határokat feszeget és lép túl, ami néha elviselhetetlen és nem egészseges. Ilyenkor teljesen megromlik az ember döntés hozatali képessége és minden 8szor annyi energiát igényel, ami nem ideális ebben a helyzetben, mert a keves vagy éppen nulla energiából kell 8szor annyit csinálni.

Ebben a teljes pokoli kilátástalanságban, sötétségben és nyomásban sok minden megfordul az ember fejében. Olyan dolgok is, amik normál esetben nem fordulnának meg,de ez az extrém helyzet sok mindent előhoz az emberből, kezdve a legérzékenyebb énjétől, a szuperhősig.

Ezt nálam tetőzte egy egészsegügyi probléma is, ami nem volt kellemes,azt kell, hogy mondjam. Itt felismertem,azt, hogy segítségre van szükégem,mert elnyelt a mocsár és a Marianna árok legmélyebb pontját símogatom.

 Felismérés és kiút keresése

Hiába dolgoztam napi 48 órát hónapokon keresztül,egyszerűen semmi nem mozdult, sőt minden csak rosszabb lett. Mivel senki nem volt körülöttem,aki megértette volna teljesen, hogy min megyek keresztül, és mire van szükségem, aki átment már ezeken a dolgkon, ezért rájöttem, hogy olyan valakit kell találnom, aki szakmabeli és rá tud világítani a dolgokra és megmondani, hogy mit csinálok jól és rosszul,mert nekem ez volt a legfontosabb.

Eszembe jutott, hogy vannak biztos ilyen szervezetek,akik a digitális világ vállakozóit fogják össze. Meg is találtam a legmegfelelőbbet,ami első ránézésre nem volt biztató teljesen,mivel én úgy álltam ott az ajtó előtt, mint egy bevándorló. Bevándorlónak is sok mindent el lehet érni,de 10szer anyit kell dolgoznia és sosem garantált, hogy az ajtó másik felén szivesen látják.

Ezek a dolgok többnyire abból jönnek, hogy az embert nem ismerik,és ahogy szokták mondani, messziről jött ember, azt mond,amit akar. Nem bíznak meg az emberben, nincs sok háttere ebben az országban és valahol meg is értem ezt a hozzállást, mert az üzletben farkastörvények vannak és magas elvárások, standardok, amikhez fel kell nőni.

De mivel veszteni valóm nem volt,ezért jelentkeztem, hogy hello bello,szeretnék betagosodni a Britt Digitális Média Non profit Szervezetbe, akik Nagy Britanniában húzzák előre a digitális világot. Ez sem ment olyan könnyen, de kis molesztálás után megkaptuk a tagságot.

 Fény az alagút végén

Mivel én abban hiszek, hogy sokkal tapasztaltabb embertől sokkal gyorsabban és többet lehet tanulni,ezért beleugrottam rögton a mélyvízbe és befizettem egy úgynevezett, igazgatói kerek asztal vacsorára és beszélgetésre. Ez nem volt olcsó mulatság egyáltalán,de ezekkel az emberekkel, nem lehet összefutni az utcán és akármilyen networking eseményen. Ezek az emberek máshol és más körökben mozognak. 11 ember, 2 host, 3 kis-3közép-3nagy vállalati cég alapító,vezető volt jelen. A fogadtatás kellemes volt és kicsit azért idegenül éreztem magam és én voltam az egyetlen nem angol származású aki jelen volt.

Pár perc beszélgetésből gyorsan kiderült, hogy ki az, aki nyitottabb és barátságos és ki nem. A kerekasztal beszélgetés és vacsora érdekes és kellemesen telt. Pozitívan csalódtam az egész eseményben és emberekben, ami adott egy kis reményt arra, hogy toljam tovább a dolgokat és túléljek. Elmúlt pár nap és rájöttem, hogy ez mind szép és jó,de világot nem váltottam és jelen pillanatban ugyanott vagyok, ahol voltam is pár órája, hete, hónapja,éve: sehol.

 Mentor

Mikor ez tudatosult bennem, akkor elkezdtem megint gondolkodni, hogy mit kellene csinálni. Eszembe jutott, hogy nekem a legnagyobb szükségem most egy tapasztaltabb ember tanácsára van szükségem,aki a szemembe mondja az igazságot, körités nélkül. Mivel a kerekasztal beszélgetésnél sikerült jobban elbeszélgetni az egyik nagy cég vezetőjével,ezért úgy gondoltam, hogy felkérem, hogy mentoráljon. Nah ez nem volt egy egyszerű feladat. Egy olyan emberrel kellett valahogy közelebbi kapcsolatba kerülnöm,aki egy £15+ millio céget vezet. Elkezdtem megfogalmazni egy e-mailt,amit két hétig írtam. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy napi 8 órában emailt írtam, hanem folyamatosan gondolkodni és kitalálni azt, hogy mit kellene írni, hogy a felkérst elfogadja és ne nézzen hülyének.

Email megírva, majd elküldve két hét után és akkor kezdődhet a tűkön ülés. Abban az állapotban nem láttam más kiutat és ez volt az egyetlen reményem,hogy a dolgok változhatnak jó irányban. Napok múltak, majd egy hét és semmi. Gondoltam, hogy ez annyira nem néz ki jól és megint hazaértem. Elmúlt még öt nap, péntek lett és még mindig semmi. Besokalltam és akkor mondom legyen all in, felhívom. Megvártam a legmegfelelőbb pillanatot, amit úgy éreztem, hogy a reggeli 9.3am az és izaadva,remegve, de betárcsáztam a számot. Párat csörgött és felvette - hívjuk Bélának. Bemutatkoztam és Béla teljesen jól fogadta a hívást.

Megkérdeztem, hogy megkapta e az emailem és hogy sikerült e esetleg átgondolnia a felkérésem. Elnézést kért, hogy nem válaszolt előbb és megígérte, hogy kedden jelentkezni fog és hogy egyeztetünk időpontot az első találkozásra. Kedden az asszisztense jelentkezett is és az időpont egyeztetés is megvolt. 2016 Augusztus 5én találkoztunk is. Ideges voltam,de a beszélgetés nagyon jól ment. Megcsináltuk  a tervet, amivel foglalkoznom kellett és rávilágott egy fájdalamas dolgora,amitől aztán két hétig frusztrált voltam teljesen. Mégpedig arra, hogy rosszul jövök át az itteni embereknek és ez a kulturális különbségeknek köszönhető. Ezt a temát átbeszéltük és tudtam, hogy min kell változtatnom és újat tanulni. Ettől függetlenül  a sejtjeimben éreztem a kellemetlenséget,mert itt valahol tudatosult bennem,hogy az elmúlt négy évben,amit csináltam,hát az nem a legjobb volt és teljesen rosszul jöttem át. Ez a világ vége hangulat kezdett múlni két hét után és dolgoztam azokon a dolgokon, amiket beszéltünk.  Az első fél évben találkoztunk 3szor és váltottunk pár e-mailt.

Nekem már ez elég volt ahhoz, az 2017 Januárjától idáig többet megcsináljak és jobb eredményt érjek el és fejlődjek, mint az előző négy évben.   

Életem legnehezebb döntése

Sajnálatos módon édesanyám kórházba került egészségügyi ok miatt, ami nem igazán volt jó átelni a távolból. El is döntöttem, hogy meglepem még a kórházban van és meglátogatomotthon. Repjegyet megvettem gyorsan szerda estére,hogy csütörtökön már otthon legyek,így a műtét utáni napon már vele tudok lenni.

Két héttel ezt megelőzően volt egy ebédem a Britt Média Szövetség elnökével,ami nagyon jóra sikeredett. Mivel a mentorális 180 fokos fordulatott hozott a vállalkozásba, ezért mondtam, hogy hálám jeléül, ha szüksége van a segítségemre,akkor számíthat rám. Ezt értkelte és mondta, hogy jelentkezni fog. Az utazásom előtti hétfőn kaptam egy e-mailt, hogy szeretné, ha én koordinálnám a jelenlegi honlap fejlesztésüket,mivel egy külsős céggel dolgoznak,de nagyon rosszul működik a kommunikáció közöttük és a fejlesztő cég között, semmi nincs határidőre kivitelezve, nagyon rossz minőséget adnak le és hogy ebben kell segítenem. Persze, hogy elvállaltam,lett volna valaki,aki nemet mond egy ilye lehetőségre?

Mondta,hogy kedden jelentkezik majd a General Manager a részletekkel – hívjuk Kittynek. Nah most a részletek emailben egy napra rá érkeztek is reggel mingyárt, mégpedig azzal a fontos dologgal, hogy pénteken egy három órás megbeszélésen kellene részt vennem, ahol ott lesznek a fejlesztő cég vezetői és ők is, és hogy birok e menni?

Feltettem magamnak a kérdést, hogy most ez komoly? Választás anyu es a munka között,miért görget az élet ilyen akadályokat és kényszerít, egy ennyire extrém döntési szituációba?

Érzelemből sosem szabad dönteni, mert ezt már megtanultam, de nem mindig sikerül. Kontrolláltam a dolgokat és felhvítam Kittyt, hogy találkozzunk délutan egy eligazításra, hogy megismerjem a jelenlegi sziutációjukat és hogy beszéljünk erről a péntekről.

4 órára erre rá már az idorájában voltam eligazításon. Mivel tudtam, hogy a péntek totálisan ütközik a dolgaimmal, nagyon össze kellett szednem magam,hogy idafigyeljek mindenre a megbeszélésen. Befejeztük és mondtam, hogy épp pénteken az lett volna a pogramom, hogy nem vagyok itt sajnos és hogy ő mit gondol erről. Nem volt gond a fogadtatással, de én tudom, hogy ezek a lehetőségek az életben egszer jönnek és megismerve az itteni kulturát,az semmit nem jelent, mikor valaki azt mondja, hogy nem gond. Ez lefordítva magyarra annyit jelent, hogy, szevasz.

Megbeszéltük, hogy rácsörgök az elnökre másnap és egyeztetem vele. Teljesen evett a dolog és nagyon rosszul éreztem magam és nem voltam még soha ilyen helyzetben. Aludni sem tudtam sokat, mert ideges voltam, hogy nem csak saját jövőm, hanem családom és sok emberét,aki körülöttem vannak,azok jövőjét is pozitívan befolyásoló potenciális lehetőség előtt vagyok, a másik oldalon meg anyu kórházban van..Hogy tud az ember ebben a helyzetben jó döntést hozni?

Felmerült bennem az is,hogy hazamegyek csak gyorsan pár órára,de nem biztos, hogy meg birtam volna csinálni, hogy 24órán belül hazarepülök,majd hazautazom és elérem az utolsó gépet vissza Londonba. - De mostmár látom, hogy ha van az embernek elég pénze,akkor ezt meg lehet csinálni.

Féltem attól,ha nem megyek el a megbeszélésre,akkor el is buktam és amint kiderült utólag,ha nem megyek el,akkor az ajtó bezárult volna, tehát a megérzésem jó volt.

Mivel nem tudtam, hogyan döntsek ezért felhívtam az egyik legjobb barátom,aki Londonban van és elmeséltem, hogy alsó hangon sem egy könnyű és egyértelmű döntést kell meghoznom pár óra alatt, mivel ez szerda volt, reptérre 2kor kellett volna indulnom,de még délelőtt 11kor nem tudtam, hogy mi lesz. Azt tanácsolta, hogy megérti a dolgot, de mivel nem életbe vágó szituációról van szó – ez engem annyira nem vígasztalt amúgy – maradjak egy napot és menjek pénteken a megbeszélés után haza. Eldöntöttem, hogy felhívom az elnököt 12kor és függően attól, hogyan érzem  reakcióját, akkor még lesz két órám, hogy kitaláljam megyek e haza ,vagy maradok még egy másfél napot. Annyit tudni kell, hogy a magánéletes dolgot nem mondtam és nem is akartam belekeverni rögtön az eljén a munkába és érvelni ezzel. Beszéltem az elnökkel és mondta, hogy szeretné,ha ott lennék pénteken. Nem lett könnyebb…

Letettem  a telefont és az óra elkezdett ketyegni. Maradt kevesebb, mint két órám, hogy meghozzam életem legnehezebb döntését.

Végül 2kor úgy döntöttem, hogy nem megyek haza és megvárom a pénteket.

Eszméletlenül rosszul éreztem magam és szó szerint fájt a döntés,amit meghoztam. Senkinek nem kivánom,hogy meg csak hasonló szituációba kerüljön. Ezt,ahogy visszaolvasom,még akkor is érzem azt,amit akkor éreztem…

Mi segített, hogy eddig is sikerült eljutni, és nem omlottam össze teljesen?

Hát nem az, hogy kifogásokat kerestem, álmodoztam, vártam, hogy rám nyissák az ajtót, halasztgattam a dolgokat, nem léptem és hezitáltam, húztam az időt, hanem tanultam, olvastam, kiléptem és megcsináltam, vagy megkérdeztem, amit akartam.

Nullárol felépíteni valamit, nulla kapcsolattal és nulla tapasztalattal, és megismerni, hogy angliában, hogyan is kell vállalkozni, nem egy leányálom.

Egy rövid statisztika, hogy kb 800 emberrel találkoztam – ezt onnan tudom, mert megvannak az adatok egy excel táblázatban névjegykártyákról - a kb 2 év alatt és ebből kb 20 ember volt az, akivel valamilyen szintű akár üzleti,akár valamilyen barátságot sikerült kiépíteni.

Sokszor mikor odáig jutottam, hogy feladom, többször is, mert ezt mostmár nem bírom sem fizikailag, sem mentálisan tovább, akkor mindig édesanyam kitartásából merítettem erőt. Ő olyan dolgokon ment keresztül, aminek én tanuja voltam, hogy én már feladtam volna felénél, ha abban a szituációban lettem volna. Ilyenkor mindig rájöttem, hogy mikor ő nem adta fel,azokban az extreme szituációkban, akkor a végeredmény mindig pozitív volt és ekkor ez ösztönzött, hogy nem lehetek gyenge, hogy csak annyiba hagyom a dolgokat és kiengedem az irányítást a kezemből. Mindig és most is azon gondolkodom, hogy honnan jön belőle ez az elszántság és erő 50en túl is?

És most látom azt, hogy mennyire fontos az, hogy egy gyerek az életben mit lát és tanul a szüleitől,mert ez befolyásolni fogja egész életét.

Ebbe kapaszkodtam belül, mikor kellett és ezen kívül mma, egészséges táplálkozás amennyire csak lehet, stress kontroll - ami néha nem úgy sikerült ,ah elterveztem, felesleges információ kizárása – pl hírek olvasása, energia elszívó emberek és dolgok eltávolítása az életemből, csapat, hogy mikor kellett,akkor a munka minőségesen lett elvégezve, helyzet felismerés, flexibilitás, barátok és család.

 Eredmények

Most odáig sikerült eljutni, hogy kaptam egy pozíciót a Britt Médi Szövetségnél,ami ugye persze csak  besegítés,tehát nekem a fő prioritáson nem változtat,ami a saját vállalkozás következő szintre emelése. Ez pár óra munkát jelent egy héten,amivel foglakoznom kell, de benne lenni ebben a szervezetben, aki  nyugati világban a digitális világot húzza előre,számomra megtiszteltetés. Rengeteget tanulok közben és nagyon tapasztalt emberekkel találkozom és beszélgetek,ami kifejezetten jó tapasztalat.

Jelen pillanatban viszont ott vagyok,hogy annyi minden történik és olyan gyors tempóban,annyi információ vesz körül ,amit nem tudok feldolgozni, úgyhogy elkezdtem naplót vezetni és coach keresésben vagyok,mert ezt az iramot,nem lehet tartani segítség és fejlődés nélkül.

 Magánélet

Hát ez elég kaka, de 1 hónapja változtattam és mostmár csak 8-9 órát dolgozom és nem 10-14et, hogy több időm legyen magamra és barátokra, úgyhogy mostmár ez több hangsúlyt fog kapni.

Teljes Mátrixban el az ember,ha Londonban lakik,és ha tudatosan erre nem figyel,akkor hamar elrepül az idő a feje felett és egyszer csak azon kapják magukat sokan, hogy se kutyájuk se macskájuk. Nemrég kaptam egy smst egyik barátomtól,akit közel 30 éve ismerek, hogy 8 éves lett a lánya – ez a 8 speciális és azért. Neki nyolc éves lánya van, engem meg néha meglátogat a szomszéd vörös macskája,de hát mindenki más úton jár, de belegondolván ebbe kicsit átértékeli az ember a körülötte levő dolgokat.

Volt egy próbálkozás nemrég, de mikor oda jutottunk, hogy kellene a következő szinte lépni, hogy pl talalálkozzunk kétszer egy héten és ne egyszer négy órát,akkor felbüffent, hogy neki a karrier fontosabb és nem fér bele egy kapcsolat. Mivel nekem eddig nem volt ilyen tapasztalatom, ezt furcsa volt hallani. Valószinínű, hogy a munkával job elmenni moziba,vacsorázni és megbeszélni a dolgokat. De mindenki más. Elfogadtam és megyünk tovább.

 Tervek, goal és célok

Rengeteget kell még most is tanulnom, fejlődni folyamatosan, és a tudást, tapasztalatot szeretném én is majd átadni egyszer és segíteni másokon, mert tudom, hogy mennyit jelentenek ezek a dolgok. Ezen kívül  Vajdaságban szeretnék minden olyan jó dolgot implementálni, amit itt tapasztaltam, láttam és hozzájárulni ahhoz, hogy az otthoni munkakörülmények, hozzállás és felfogás angliai szintre emelkedjen, mert rengeteg előnye van ennek a rendszernek, ha az emberek tudják használni és az életfelfogás is változik.

Ezen kívül egyértelműen a magánélet, család, barátok és mint összeségében az élet azért van, hogy élvezzük, mert az élet rövid és az idő repül.

 Tippek

Egy folyamat,amit én alkalmazok:

1. Hol akarsz lenni az életben és miért? Ezt,ha meg tudod fogalmazni és túl tenni magad a csak pénz motivációs dolgokon,akkor sok minden változik meg körülötted. Tiszta célok és goalok kellenek, amiket belül érzel és csak a pénz motivációs dologgal, nem lehet messzire menni.
2. Akadályok: feltárni a gyökerét a problémának, felderíteni, felmérni és megismerni az akadályokat
3. Hogyan jutsz el oda,ahol szeretnél lenni? Problémák legyőzése a megfelelő stratégiával, tanulás, kitartás, prioritások, dolgok feláldozása, keményen és okosan dolgozni, álmodozás helyett cselekvés, teljes fókusz

Egy idézet:

"If you're going through hell, keep going." és Don’t count on motivation count on discipline

Life is beautiful and it goes on J 

Köszönöm a családomnak, barátoknak a támogatást és segítséget!

8

Az idő repül... 28.12.2012-én volt az utolsó bejegyzés és akkor a sort, úgy zártam, hogy „ Következő bejegyzésem: saját vállakozást kezdtem, felmondtam-felmondtak, elhagytam Londont, vagy valami változás állt be “

Nah most ebből az első kettő be is következett. A saját vállakozás indítása megtörtént egy éve és a felmondás egy hónapja, ami azt jelenti, hogy már nem vagyok állandó munkaviszonyban,

Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy jutottam el idáig, az eddig tapasztalataim megosztani és hátha valakinek még a hasznára is válnak a dolgok.

Hangsúlyozom ismét, hogy ezek az én tapasztalataim, az én személyes meglátásaim, ami esélyes, hogy nem egyezik mindenki véleményével, de én így látom, vagy láttam jónak. Az emberek tanulnak a saját és mások hibáiból is, ha legalább egy kicsit is szeretnének javítani az életükön.

Lehet, hogy kicsit hosszúnak tűnik a bejegyzés, de annyira nem az és 2.5 éve volt az utolsó bejegyzés J

Az idő tényleg pénz:

Az idő tényleg pénz és szerintem többnyire csak azok érzik igazán, akik nagy városban élnek. Egész nap elmegy úgy, hogy arra sem emlekszünk , hogy mi történt velünk reggel, a Matrix. Nah most, ilyenkor az ember fejében megfordul és az erősebbik nemnek a golyói összerándulnak, ha eszébe jut, hogy dolgozom, mint az állat, nincs életminőségem, de valahogy az életem elröpül mellettem, és ilyenkor rádöbbenünk, hogy nem mindegy, hogy mennyiért adjuk el az időt életünkből: £5-10-20 vagy £50 óránként, merthogy szeretnénk jobb életet egyszer a jövőben és ne kelljen már folyamatosan a pénzen gondolkodni.

Mert,ha már eladom magam, akkor legyen már meg az ára, nemde?

Motiváció:

Még így is azt állítom, hogy tervek és célok nélkül az ember csak bolyong egy másik galaxisban. Tervek és célok a mozgatórugói mindennek, annak, hogy szeretnénk létrehozni valamit, amitől jobban érezzük magunkat, ami boldogságot hoz, ami motivál, hogy csináljunk tovább az életünk és nem egy árokban, pálinkásüveggel a kezünkben ébredünk, nap mint nap.

A tervek és célok nem feltétlenül a pénzben merülnek ki, habár sokaknál ez a fő mozgatórugó. Én találkoztam emberekkel,akik a pénzzel nem tudtak mit kezdeni és ha akarták volna, akkor kg-ra felvásárolhatták volna Budapestet a virtuális pénzükkel, de egyáltalán nem voltak boldogok.

A pénz fontos, mert amerre halad a világ, egyre jobban azt tükrözi, hogyha nincs pénzed, akkor kb. haljál meg. Csak elég megnézni az egészségügyet szerte a világban.

Mi az, ami engem motivál?

A szabadság, a szabad akarat, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, tudok kreativ lenni, belátásom szerint dönteni, felelősséget vállalni, utazni, miközben senki nem ugat le folyamatosan, nem kell 6 munkatárssal és 3 főnökkel megbeszélnem, ha szabadságra akarok menni, vagy csak hosszú hét végét szeretnék, nem érzem magam ketrecben és a jövőben azokkal tölthetem az időm, akikkel szeretném és fontosak számomra.  Az időm persze a legjobb belátásom szerint osztom be és a fegyelem alap. De ugye, itt megint jön a rész, hogy ehhez pénz kell.

Én próbálom visszavezetni a dolgokat mindig, úgy, hogy a pénz csak eszköz. Tehát nem a pénz motivál, hanem a cél. Másik érdekes dolog amire törekszem, hogy ne stresszeljek folyamatosan a pénzen, az az, hogy addig még van mit enni és nem az utcán kell laknom, egészség van, addig nem stresszelek a pénzen. Ez persze nem ilyen egyszerű a való világban, de valahogy le kell bontani a dolgokat, hogy ne a pénz járjon folyamatosan az agyunkban.

Az egész motivációs dolgot nagyon nem egyszerű folyamatosan fennt tartani  a nagyvilágban, ahol az ember többnyire csak magára számíthat, főleg, ha nincs stabil kommunikáció valakivel-valakikkel,akik megértik és átlátják a dolgokat.

Vállalkozás:

Mikor kell otthagyni az állandó állást és vállalkozással foglakozni, szerintem?

Én egy évig dolgoztam állandó munkahelyen és mellette foglalkoztam a saját vállalkozással. A végén már eléggé rámültek a dolgok és nem volt más választás, minthogy döntenem kellett: jobbra vagy balra megyek tovább. Szerintem, akkor kell az állandó állásból kilépni, mikor az embernek tiszták a céljai, elhatározása és van ötlete, hogyan valósítsa meg őket. Mindenki azt mondja és hiszi, hogy mivel felmondtam az állásom, akkor már nagyon jól megy. Ez egyáltalán nem így van, csak senki ne hitegesse magát, ha a szabad napjait és a az állandó munka mellett napi 2-3 órát a vállalkozásra tud fordítani, akkor világot fog váltani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de kevés embernek jön ez össze. Akinek igen, annak tényleg minden elismérésem!

Az első pár lépés megvolt már, de aki nem csinált saját vállalkozást külföldön, az valszeg nem is látja át, hogy mekkora munka van az egész mögött. Ha komoly emberekkel, komoly célokkal van a vállalkozás, akkor ahhoz mindennek rendben és helyén kell lennie, nyugati és nem otthoni értelemben, mert otthon aztán ész nélkül van minden. Itt a legfontosabb a referencia, a multad, hogy mit tettel le az asztalra itt és nem másik országokban, milyen a szemelyiséged, ki vagy, mik a tapasztalataid stb. Nagyon kemény munka az, hogy az emberrel leüljenek itt egy asztalhoz komolyabb üzlet szempontjából.

Az ár fontos, de téved az,aki úgy gondolja, hogy minden csak az árról szól. Lehet döntő tényező egyértelműen, de, ha meg tudod nyerni az ügyfelet, hogy te vagy a legjobb, akkor hajlandóak többet is fizetni érte, csak, hogy veled dolgozzanak. Nagyobb pénzeknél már nem is annyira az összeg, hanem inkább a bizalom az, ami az üzletet billenti egyik vagy másik fél javára.

Az is megint téved,aki azt hiszi, hogy külföldon nem a kapcsolatokon múlnak a dolgok. Az igaz,hogy kapcsolatok nélkül is lehet boldogulni, de valószinű, hogy minimum kétszer annyi időbe fog tartani, jobb esetben.

Ha az ember itt meg tudja találni a megfelelő kapcsolatot, akkor jovő héten már sikeres vállalkozása lehet. De ezt megtalálni,bekerülni ilyen körökbe a tudomány és kihívás. Az ilyen emberek nem olyan helyeken mozognak, ahol nap, mint nap tudunk találkozni velük, vagy fel tudunk hívni valakit, hogy ez meg ez kellene, kivel beszéljek. Ha sikerül az embernek összefutni ilyen kaliberű emberekkel,akkor észen kell lenni és tudnia kell, hogy mit is akar, mert az első mondatból levágják, ha valaknek nincsennek helyén a dolgai, gondolatai, elképzelése és ha ez a helyzet, akkor lehet menni haza.

Pár dolog, ami nekem bejön:

• Legyél felkészülve a legrosszabra, mert mindenki le akar húzni valahol és sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezzük
• Tanulj meg nem-et mondani
• Tartsd szem előtt a célod és hogy miért is csinálod
• Amennyiben nem építő jellegű kritikát kapsz, azzal egyáltalán nem kell foglalkozni, mert az illetőnek fogalma sincs, hogy miről beszél és valszeg fikázásból doktori címe van
• Legyél mindig tisztelettetudó
• Mosolyogj
• Használd az illető nevét
• Ismerd el, ha hibáztál
• Tudd elismerni a másik munkáját
• Tanulj meg bocsánatot kérni
• Legyél tisztában a gyengeségeiddel, hibáiddal
• Összpontosíts azokra a dolgokra,amiket a legjobban tudsz csinálni
• Soha ne legyél fölényes és arrogáns
• Legyél magabiztos
• Oszd meg tapasztalataid, tudásod: ez egy érdekes dolog, mert sokan úgy gondolják, hogy a mai világban ezt nem szabad, mert elveszik a munkát, üzleti lehetőséget stb. Az ember még nem kezd ezzel komolyabban foglalkozni és benne lenni ebben, addig nem is tudja, hogy mennyi mindent kap vissza, mikor lemond az ilyen fajta önzőségről. Sharing is caring szokták mondani

Stressz:

Oh, hát az van, volt bőven, de nem lesz a jövőben. Mindenkinek meg kell tanulnia kezelnie és lehet nem is ártana már elemi iskolától kezdve tanítani, hogy hogyan is lehet elkerülni, kezelni ezt az állatot. Folyamatosan dolgozni kell rajta és amivel én próbálom kordában tartani, idomítani, azok:

• KOMMUNIKÁCIÓ: ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a rossz kommunikáció mennyi stress faktor alapja: a problémákat amennyire csak lehet, megelőzni kell és nem kezelni, legyen szó bármiről! Ha valami nem úgy alakul, ahogy kellene,akkor beszélni kell róla, reagálni rá és nem megvárni az utolsó utáni pillanatot, mert az már régen késő! Ha szar van a palacsintában, akkor még kiugorhatok nutella-ért a boltba mielőtt bezár, de ha már bezárt a bolt, akkor teljesen szaros palacsintát kell ennem, nutella nélkül. Te melyiket választanád? 

• Sport, tök mind1, hogy mi, de heti 3x1 óra kötelező és meditáció 

• Egészséges táplálkozás amennyire csak lehetséges. Első körben kiiktatni a cukrot és pl,csak hét végén enni egy keveset

• Ismerd fel a dolgokat, tényezőket,amire nem tudsz kihatással lenni. A folyamatba add bele minden tudásod, energiád, amibe behatásod van 

• Legyen hited önmagadban: emeld ki a képességeid, tulajdonságaid, mert ahol most vagy, oda el kellett jutni valahogy, legyen szó bármiről is. Értékeld azokat a dolgokat,amiket eddig letettél az asztalra és dolgozz a legjobb tulajdonságaidon, emeld őket a legmagasabb szintre. 

• Higyjél abban,hogy el tudod érni a célod: legyen egy nagyobb , de reális képed a dolgokról, és állíts fel útközben kisebb célokat, ahol látni fogod , hogy haladsz és teljesítesz, mert ,ha csak a nagy célt látjuk, akkor az elég lehúzó tud lenni, ha még két hónap után sem vagyunk ott 

• Hajtsd ki az összes negativ gondolatot magadból és összpontosíts a pozitív dolgokra. Pl. ne nézz TV-t, vagy legalább ne politikát és agymosást. Mindenkinek megvan a saját élete és azzal kellene foglalkoznia. Azzal, hogy háborogsz a politkán, döntéseken jobb nem lesz, inkább csak rosszabb lesz neked, időd és energiád vesztegeted, miközben semmit nem tudsz változtatni a dolgokon. 

• Kapcsold ki a netet a telefonodon hét végén, hogy legalább kát napod legyen szabad a különböző üzenetektől, értesítésektől stb. és a kocsmában inkább beszélgess, nevess, minth a telefont nyomkodnád a barátaid előtt.

 Eddigi tapasztalat:

Mint minding és mindenben, az egyensúlyt kell megtalálni. Ami persze nem olyan könnyű, de dolgozni kell rajta és prioritásokat fellállitani.

Az üzleti dolgok csak rásegítenek, de egyértelmű, hogy az ember megtanul önző lenni és prioritásokat felállítani a nagyvilágban. Kell is önzőnek lenni sok esetben, mert az emberek visszaélnek azzal, ha látják, hogy a másik gyengébb, vagy megalkuvóbb, és akkor nem kímélik. Az embernek ki kell állnia magáért és a legfontosabb dolgaiért, máskülönben nem fog messzire jutni . Nekem a család és a barátok a legfontosabbak és ezek is maradnak.

Hogyan tovább?

Túródás Londonban ezerrel, hogy megtaláljam és le tudjak ülni, ahhoz a bizonyos asztalhoz.

Az üzlettel kapcsolatban szerintem majd írni fogok néha napján tippeket, aztán remélhetőleg, segítségére is fog válni pár embernek. Ha bárkinek segítségre lenne szüksége, vagy csak információ kellene, vagy lenne tipp, hogy miről írjak bővebben, akkor, azt lehet jelezni nyugodtan. Ami jelenleg jobban érint, mint téma és amivel foglalkozom: üzletfejlesztés, befektetések, stress management, start up-ok, kapcsolat és hálózat építés, project management.  

Végszónak annyit, hogy mindenki szálljon magába, nézzen körül és állítsa fel a prioritásokat, hogy ki és mi a legfontosabb az életében, mi befolyásolja az életét és kezdjen el vele, velük foglalkozni, több időt rászánni, ha valami rossz, akkor nem várni a jobbra, hanem cselekedni, mert az idő repül és soha ne a szomszéd zöldebb kertjét nézzük.

Sayonara

8

u.i: ha jobban megfigyelitek a magán életemről, szórakozásról nem írtam..nem véletlen, mivel jelenleg nincs, vagyis nagyon kevés, ami nekem nem elég, de jelenleg mások is a prioritások..ez a másik dolog, amin változtatni fogok a következő 4-8 hónapban

u.i2: egy egyszerű képlet, ami megkönnyíti az ember életét

Hi all :)

Igéretemhez tartom magam, nem hagyon el még Londont, munkát váltottam és eljött a pillanat,hogy létre hozzam az új bejegyzésem.. Lesz egy elvont kitérőm is, de ha képben van valamennyire az ember, itt nem nehéz meglátni, észrevenni ezeket a dolgokat..és tisztelet a kivételnek, nem fogom minden mondatom végére kiírni :)

Hangsúlyoznám megint, hogy ezek az én saját Londoni tapasztalataim és meglátásaim és ami nem azt jelenti, hogy másnak nem lehet véleménye..de ha nem tudsz normális hangot meglejteni a hozzászólásban, akkor ne is erőlködj.Köszönöm.

Új és régi meló, új és régi élet

Elérkezett a pillanat, hogy munkát sikerült váltanom. Volt egy célom, miután kijöttem, hogy egy éven belül normális állást kell találnom, máskülönben nem fogok sokáig itt szenvedni. Január 15én lesz egy éve, hogy itt vagyok. Elröppent az idő, nekem pár hónapnak tűnik.. 11 hónap állandó munkakeresés után, 400-500 megpályázott állás után, végre sikerült London legelitebb hotelében munkát kapnom, és a szakmámban elhelyezkedni, IT  supporttal foglalkozom most. Szinészek, politikusok, sportolók, üzletemberek, olajmágnások stb hotele ez. Pénz nem problemos  :)

Konkrétan a vendégek problémáit kell megoldanom: internet csatlakozás, audió-videó, hálózatkezelés  stb. Legújabb technikákkal vagyunk ellátva, minden kb távirányítással és WIFI-vel működik. Kb ennyi sztem,amit írhatok, mert a többi szerintem nem publikus, aztán nehogy valaki rámkeressen a jövőben, hogy információkat szivárogtatok ki :)

Kollégák mind jó fejek, segít mindeki, ha valamire szükségem van, kaja, amit kapunk tuti veri pár étterem minőségét: hal, hús, tészta, gyümölcs, yoghurt, kalács, szendvicsek tetszés szerint stb, munkaidő megint csak okés. Az emberekkel a cég foglalkozik, van előrelépési lehetőség, tanulási lehetőség, osztályt is lehet váltani, juttatások is jók, tehát nem lehet rossz szavam..A hotelbe hobbiszintű bohócokat nem vesznek fel, hanem azokat veszik fel, akik dolgozni akarnak és amit csinálnak, azt rendesen csinálják. Tehát mindenki főállású bohóc bennt :) Lusta trollokkal, nem igazán lehet bennt találkozni.

 Azt az állaskereséshez még hozzátenném, hogy ez az arány valószinű  változik, ha régebb óta itt vagy és van jó referenciád. De a számok ezek azok,ennyi állást pályáztam meg a 10 hónap alatt: IT, bartender, nyelvtudást igénylő munkák, szervezés stb. Nem szabad sosem egy területre korlátozni a pályázgatást, kivéve , ha tényleg tudod, hogy konrkétan mit akarsz és van elég Angliai tapasztalatod és referenciád. Én próbáltam olyan munkákat keresni, amiben van tapasztalatom és ha kérdeznek valamit, nem veszek el és tudok válaszolni..a többi már rajtad múlik, el kell adnod magad és van pár dolog, amit tudni kell mikor állásinterjúra mész, hogy mi az, amit az interjúztató hallani akar.. Persze ez azért ez nem ilyen egyszerű, tudni kell sok mindent, mi az amit elvárnak és mi az amit te tudsz pluszban adni nekik..

Nekem 3 szintes interjúm volt, az utolsó a General Managerrel. Teljesen kifaggatnak mikor, hol dolgoztál, miért jöttél ide, keresztkérdések, hogy hazudsz e stb..Legfontosabb, amit tanácsolni tudok, hogy mindenképp csapatjátékosnak és őszintének kell lenned és csak magadat kell adni..

Életem legnehezebb 11 hónapja volt ez. Hazundék, ha azt mondom, hogy nem szenvedtem..de igen, és sokat..munkán tökmindegy volt, hogy csinálom e a munkám rendesen vagy nem, egyfolytában kopogtatták a fejem, mindig volt valami, amibe bele akartak kötni, szopattak hülyeségekkel, vagy csak egyszerűen nonsense trippekkel traktáltak folyamatosan, mindig stressz alatt tartottak..Tiszta állatkert volt, sajnálom, hogy a texasi láncfűrészes nem volt a haverom :) De ettől függetlenül, azt mondom, hogy rengeteget tanultam és tapasztaltam, amit a későbbiekben bárhol is éljek, sokat fog  segíteni és ez tapasztalat, referencia hozzásegített a jelenlegi állásomhoz, de még egyszer nem csinálnám végig. Ha csak a közelébe kerülök ennek a múltbeli szituációnak, rögtön kilépek.  Mindvégig tudtam, hogy katasztrofális a helyzet és lépnem kell, ezért is pályázgattam folyamatosan. Sokszor történt, hogy  hajnalban felébredtem és elkezdtem a munkán gondolkodni, a munkatársakkal munkán kívül is mindig arról beszéltünk, mi mennyire szar..wtf?! ez kicsit már sok volt, és az utolsó fél évem így telt el..

De most sokkal jobb és most munkaváltáson egyáltalán nem akarok gondolkodni a követező másfél évben..

London, a kapitalizmus egyik fővárosa

Akkor egy kicsit most eleresztjük a dolgokat és más vizekre evezünk :) Lehet valaki megérti, átlátja ezeket a dolgokat, látja, hogy manapság valami nagyon nem jó, aztán lehet valaki hülyének tart, mert erről szoktunk beszélgetni, ezzel foglalkozunk néha..az ezzel kapcsolatos trollkodást meg lehet tartani.

Ahogy a technika eljut manapság a legkisseb falvakig, városokig, úgy ez a vadkapitalizmus is elfog, csak idő kérdése..

Aki itt élt, vagy él Londonban, az tuti szembesült már azzal, hogy itt is úgy van, mint máshol: a gazdagok napról-napra gazdagabbak, a szegényekből pedig napról-napra több van, és a munkás embernek napról-napra többet, meg többet kell dolgoznia, mindig többet kérnek a munkában, többet kell tudni ugynazért a pénzért.. London a vadkapitalizmus egyik fővárosa, ahol kiölik az emberekből a család, barátok fontosságát, úgy, hogy nem adnak időt arra, hogy mással foglalkozz. Konkrét példa: új munkahely, második nap, laza elbeszélgetés az egyik osztály vezetőjével: mivel Karácsony előtt jártunk, feljött a téma, ki mit csinál stb Az egyik idősebb kolléganő, akinek már van családja, a következő flegma kérdést kapta:

-          Neked a gyerekeid még hisznek a Karácsonyban? Ez még fontos nektek?

Miután ezt kimondta, már rájött, hogy nem kellett volna..eleg kellemetlen volt ez úgy mindenkinek, úgyhogy elviccelték a témát. Én gondolkodtam, hogy egy pofon, majd véletlenül rálépek térddel a fejére. Ez az egyetlen ünnep az évben, amikor a család, barátok átlag összejönnek, együtt vannak. Ha ez nem lesz, akkor mi lesz? Jah, és az ember fehér volt..Ilyen szinten megy itt ez az egész..ha beleszületik az ember, neki ez lesz a normális, hogy azt hiszi, hogy vannak barátai, közben meg nincsennek, ha van családja, gyerekeit, akkor látja mikor alszanak, ha nincs családja,akkor alkoholista lesz..

Szokásos kérdések megvannak: falvakban, amikből egyre kevesebb van, munka nincs, megélhetési lehetőség nincs, akkor mit csináljak? Elmegyek nagyvárosba - mert máshol nem lehet munkát kapni - ahol  pórázra kötve élek?  Nincs nagyon aranyközépút...

Ha belegondolunk, régebben nem az volt a fontos, hogy hova utazunk, milyen új kocsit, telefont, lap topot stb stb vettek, plusz akkor szerintem sokkal boldogabbak voltak az emberek..kicsit az értékrend megváltozott, mesterségesen fenntartott virtuális pénzvilág előbbre van, az emberi alapvető dolgoknál és értékeknél...

Szoktunk néha témázni erről ismerősökkel, aztán felmerül a kérdés, hogy változni fog -e ez és hol fog valami bekövetkezni. Ha bármi is változik, az csak olyan helyen fog megtörténni, ahol nagyobb a munkanélküliség, elégedetlenség. De ott meg azért nem fog, mert befolytják rögtön..és miért nem fog nagyobb városban bekövetkezni valami? Mert itt többnyire mindenkinek befogták a száját: munkát azért lehet találni,nem szörnyű a munkanélküliség, aztán aki dolgozik, ki tenné kockára az állását, hogy egy tüntetésen letartóztassák? Holnap elvesztené a munkaját, többet munkát nem kapna, és akkor mi van, ha van családja? Hello,szia,mizu...

Mire váltjuk ezt a rendszert?

A pénz kérdése nem fog megváltozni, inkább mindig és mindig erősebb befolyása lesz, ahol a végén lesz egy csoport, akik irányítanak mindent és létrejön egy katonai diktatúra. Ha belegondoltok, a politikusok is csak bábúk, a mögöttük álló pénzeszsákok irányítanak..A törvényeket maguknak hozzák, hogy a munkásembereket minnél jobban korlátozzák..Készpénzt már alig használunk..bankkártyák,amit le lehet követni, mit, hol,miért, mennyit..mindent le tudnak ellenőrizni és követni..

Idéznék egyet egy ismerőstől: „We are heading toward military dictatorship run by a tiny elite who have all the power and make all the rules. If they succeed, there will be no where to go or no where to hide. Think about it.”

Elment ez az egész a pics@ba..

Mit tudná ezt megállítani?

Véleményem szerint, csakis szélsőséges dolgok, anarchia, olyan emberek, akik teljesen lesz@rnak mindent és nem lehet őket befolyasolni pénzzel..ez meg csak akkor lehetséges,ha egyszerre szakad el sok embernél a film..

Ezt a témát mindeképp jegelni fogom, mert értelmét nem látom, hogy foglalkozzam vele..változni sajnos belátható időn belül ez a dolog nem fog, hacsak nem történik valami nagy durranás, úgyhogy én inkább magammal és a számomra fontos értékekkel szeretnék foglalkozni.. Szüleim, testvérem és nem utolsó sorban a második családom, a barátaim.. van több barátom, akiket már több mint 20 vagy 25 éve ismerek..

Jövőbeli tervek

Mi változott? Mindenképp az életminőségem javult. Még csak 3 hete vagyok az új munkahelyen és már jobban érzem magam, sokkal jobb a közérzetem, ha szabad vagyok, van erőm elmenni ide-oda, kimozdulni és nem otthon aludni két napon keresztül, mert nem vagyok észen, ezen kívül delelőtti és délutáni műszakban dolgozom és nem éjjel..későbbiekben sem hiszem, hogy nagyon rosszra tudna ez fordulni..ehhez teljes management cserével lehetne csak eljutni...és persze a bankszámlámat is jobb megnéznem..megint a pénz, mi? :) Szabadidőmben most tudok majd tanulni, mással foglalkozni, élni valamennyit és kigondolni, hogy mi is legyen..18 hónapos szerződést írok majd alá, ami alatt lesz időm kigondolni a dolgaim..3 variáció van: ha egyedül leszek, ha lenne barátnő, ő mit szeretne és ha saját vállakozásom lenne..Nagy karriert nem hiszem, hogy bevállanék..minden időd elmegy a munkára, amiért ” jól” megfizetnek, kihajtom másnak a nagy pénzeket, életem nincs, barátaim nincsennek, családom nincs, időm nincs semmire és senkire, akkor miért bohóckodék?

Ha valakinek van ismerőse kisebb városban, ahol normális munkája van, az ő véleményét, tapasztalait szivesen meghallgatnám..

Következő bejegyzésem: saját vállakozást kezdtem, felmondtam-felmondtak, elhagytam Londont, vagy valami változás állt be: pl elkezdik kilőni ezt a sok trollt az űrbe c

Egy szó, mint száz, megszoksz vagy megszöksz..Túródunk tovább, sodródunk is egy keveset, aztán majd lesz valami..A leszarom tabletta, mindig a zsebben van :)

A jövőmegváltás meg volt, úgyhogy Boldog Új Évet és megkséve, de Boldog Karácsonyt mindekinek fiúk és lányok :) 

Legjobbakat az Újban

Csók és könny

u.i: azért egy nagy tüntetést simán bevállalnék :)

Sok ismerős írt már nekem, amióta kinnt vagyok, hogy mi ujság, hogy vagyok, mi van a munkával, milyen lehetőségek vannak, jönnének ki melózni stb., aztán a dolgok kicsit kitisztultak és már sokkal jobban, tisztébban látom a dolgokat, gondoltam megírom tapasztalataimat, hátha segít valamit.

Van most egy kis időm, úgyhogy megírom az eddigi SAJÁT és Londoni tapasztalataimat. Hangsúlyozom én így látom  a dolgokat, ami nem azt jelenti, hogy másnak is így kell látnia és hogy nem lehetnek más vélemények, és tiszteletben tartom mindeki véleményet, de elvárom, hogy az enyémet is mindeki tartsa tiszteletben.

Munka, pénz

Augusztus 30-at írunk, kb 7.5 hónapja vagyok Londonban. Aki jobban ismer, az ismeri a hátterem, aki meg nem , az nem is baj, nem is kell mindenkinek mindent tudnia. Kreditet vettem fel és megindultam Londonba

Szerbiában A Vajdaságban, Topolyán éltem. Diplomát szereztem IT területen, esemény szervező voltam, volt saját vállalkozásom is. Sajnos az otthoni körülményeket nem nevezném rossznak, inkább azt mondanám nincsennek semmilyen körülmények ahhoz, hogy egy mai fiatal boldoguljon a diplomájával,vagy akár saját vállakozásával. Lényeg, hogy tele lett a hócipőm az egész helyzettel és gondoltam szerencsét próbálok. Állásajánlat nélkül jöttem ki. A Magyaroszági vagy Szerbiai közvetítőket messziről el kell kerülni, mert csak lehúznak, semmit nem kell elhinni nekik – euwork, londonimgyarok,iranylondon stb. stb.  Meg lehet próbálni, de már a legkisebb összegnél is amit kérnek, ott kell hagyni őket. Az egyetlen biztos pont, az a lakás volt, ahol meg tudtam szállni egy hónapig - segítséget köszönöm is “Sz.Evának” J - , majd végül maradtam is a lakásban, köszönet KisSz.Evának J  Három nap után beregisztráltam egy ügynökséghez, amit GT haverom ajánlott. Azt tudni kell, hogy a főnökasszony szerb, és az irodában vannak magyarok is. Elküldtek próbamunkára Hiltonba, bárba evening shift-re. Első nap után visszahívtak, tetszett nekik, ahogy dolgozom, egy hétre rá már megkaptam a rotat, ami alapján dolgoznom kellett. Eszméletlen munkatempó volt-van, néha 10-12 órázás és a 7-9 nap egyfolytában dolgozás a menő. Otthon egy hónap alatt dolgoztam annyit, mint itt egy nap alatt. Sok, perszeh sok, néha elgondolkodom, hogy hogy is lehet ezt birni, mert egy normális ember kb két hetet dolgozik ennyi idő alatt. Márciusban felajánlotta a Hilton, hogy átvesz az ügynökségtől és felajánlották a casual contractot. Ez annyi jelent, hogy annyit dolgoztatnak amennyit akarnak. Ha nincs munka hazaküldenek, ha többet kell dolgozni, maradni kell, de előnyben vagyok az ügynökségből küldött munkásokkal szemben, mert előbb őket küldik haza, ha nincs meló. Én átlag többet dolgoztam, mint kevesebbet, kellett nekik a munkaerő. Szeptembertől pedig már állandó munkaviszonyban leszek.  Sok, nagyon sok trainee jön hozzánk és látom, hogy milyen az ő hozzáállásuk és milyen volt az enyém. Rengeteg a lusta ember, úgyhogy ha engem kérdeznek az igazat mondom, nem érdekel, ha rosszat kell mondanom és nem veszik fel, nekem lenne  nehezebb, ha felvennék, mert az ő munkáját is nekem kellene megcsinálni.

 Ha teljesen elhatározott vagy, akkor találni fogsz munkát, de kemény áldozatokkal jár. Mindenről le kell mondanod, barátok, család, szabadidő szevasz. Volt, nincs… Ez az a dolog, amiről nem igazán tudok és nem is akarok lemondani. Itt minden a munkáról és a pénzről szól, még jobban, mint otthon. Ha nincs pénzed, a távolságok miatt még állásinterjúra sem tudsz eljutni. A minimum összeg amit hoznod kell magaddal, az legalább 1300eu körül legyen, ha ettől több, az csak neked ad nagyobb biztonságot, mert nem tudhatod, mikor fogsz munkát kapni.

Jelenleg kicsit tobbet kapok, mint miminálbér, kb havi 1000 fontot. Abból ki tudok mindent fizetni és ha ügyes vagyok és a jatt is jó, akkor marad is ebből. Ennyi pénz kell itt, hogy éljél valamilyen szinten. Ettől kevesebbnél,csak kínlódás az életed.

Hospitalityben hosszú távon elég gáz dolgozni. Eszméletlen a stress, és a sok ember,akik képzetlenek, és csak azért dolgoznak, hogy megéljenek, mégjobban megnehezítik az életed. Más területekről sajnos nem tudok beszámolni, de hátha akad valaki, aki ezt elolvassa és megírja gondolatait…Előrelépési lehetőség van, amivel foglalkoznak is, fél évente van a PDR, mikor megbeszéled a főnönökkel, hogy milyen vagy és merre tartasz, mit szeretnél. Persze, azért ez nem olyan egyerű, mint ah hangzik.

Angol tudás

Mikor azt mondod, hogy tudok angolul és még nem jártál Angliában, vagy Amerikában, akkor ezt oszd el 2ővel és megtudod, hogy kb milyen szinten vagy. Angol tudás nélkül nem javaslom már senkinek sem, hogy meginduljon  Azok az idők már lejártak, mikor úgy jöttek ki az emberek Angliába, hogy nem tudtak angolul. Rengeteg bevándorló jön, akik már beszélik az angolt, és természetes, hogy előbb veszik fel őket, mint azt aki csak makog valamit, és most nem manageri munkákról beszélünk.

NHS – egészségügy

Leszarják a fejed mégjobban, mint otthon. Egy vagy a sok közül, nem ismernek, nem tudják ki vagy és nem is érdekli őket.

Kaja

Katasztrófa..tök mind1 mit eszem, mindennek ugyanaz az íze, legyen szó sonkáról, kolbászról vagy szalonnáról. Tápértéke a kajának gyök kettő, ezért többször is eszem naponta. A Lidl nálam a nyerő, több a külföldi termék és az ételeknek van valamennyi ízük is. Asda a legolcsobb.  Meki, KFC, Burger King csak akkor, ha már éhen akarok halni és meg kell ennem valamit 2 perc alatt.

Ami jó, az a sör J Stella, Foster’s, San Miguel, Guiness, London Pride a kedvenceim

Árak

Hasonlóak, mint Magyarországon és Szerbiában. Az öltözködés határozottan olcsóbb, ezért is vásárolnak ész nélkül az emberek, aztán dobják ki, és ebből lesz a használtruha biznisz. Kajára kb havi 100-120  font körül költök, de ebben van par gyorsétteremi kajálás: kebab, wagamama, pizza stb. és ezen kívül naponta egyszer eszem a hotelben, vagy kétszer J

A szórakozás az naggyon durva, elég keményen küldik és nem aprozzák el, egy  0.33 sör szórakozohelyen eldurvulhat 5-6 fontig is..aztán számoljatok, hogy ez mennyi is..előtte bemelegítés, kevesebb night club és több pub-ozás a megoldás J

Utazásra attól függően, hogy merre laksz és mivel utazol, átlag 100 fontot lehet számolni.

Lakás

Én személy szerint gyönyörű helyen lakom, többnyire olyan emberek laknak itt, akik ha lebarnulnak a nyáron egy idő után kifehérednek, és lehet őket látni a sötétben. Mert, ha Safarira vagyom, akkor elmegyek afrikaba, a büdöskéket, meg megnézem Indiában, de mi Európában vagyunk…Ez a nagy szeressük egymást gyerekek, meg mindenki egyenlő és nem kell alkalmazkodni, vegyülünk meg minden, nem a legjobb…lesz ennek még böjtje...nagyok a kulturális különbségek, nekik mindegy h 1 v 10 gyerekük van, vagy hogy a WC-be v mellé tojnak..persze tisztelet a kivételnek..

 Lakás árak változóak, attól függ, milyen környéken laksz, hány emberrel. Sok sok helyen voltam, ahol hát ha jóindulatú akarok lenni, akkor is azt mondanam, hogy elég retkes és cigány körülmények uralkodtak. Én úgy jöttem ki, hogy inkább fizetek többet, de tiszta és rendes lakásban lakjak, emberekkel és ne állatokkal, és ne úgy érezzem, hogy menekültszállón lakom. Ha így kellett volna élnem, már hazamentem volna. Normáliséknál a lakás árak kb 360-450 font között mozognak, 450 felett már királyság van.

Szabadidő , barátok, család

Családot alapítani itt nem fogok, London túl nagy, emberi értékek nincsennek és nem szeretném, hogy a gyerekem ilyen körülmények között nőjjön fel, mindig azon aggódni, hogy mi van vele, jól van e, mert hallottam elég szörnyű történeteket, másik dolog, felnőne, hogy nem láttam, nem voltam mellette. Ha itt dolgozol családra, barátokra időd nem marad, gondolom sokan ezért is hagyják itt  Londont. Egy idő után belefáradsz, túl sok lesz. Én még nem érzem, de eljön ez az idő, tutira..Ha WC-n vok rohanok, ha dolgozom rohanok, ha eszem rohanok, ha alszom rohanok...

NI number, bankszámla, lakás szerződés

NI number nélkül is tudsz dolgozni, az nem igaz, hogy nem. Én az nélkül kezdtem el dolgozni, akkor annyi, hogy több adót fizetsz. Bankszámla az első, amit úgy tudsz csak nyitni, ha van melód, vagy lakásszerződésed. Nekem nem volt szerződésem, így a meló miatt lehetett bankszámlám, amit az ügynökség nyitott. NI number-om két hónap után lett. Ha közben lebetegszel az lehet elég nagy szopás, mert az NI kell ahhoz, hogy legyen egészségbiztosításod. De egyszerű a képlet, ne legyél trihis..

 Talpraállás

 Ehhez kb fél év kell..mire beállnak a dolgaid, átlátod mi, hogy történik, mi miért van..Ez a kritkus időszak is, nekem is többször megfordult a fejemben, hogy fuck off, megyek haza, de tudtam mindig, hogy ez nem az idő..munkán nem becsülnek meg semennyire, nem vesznek emberszámba, senkit nem érdekelnek a tapasztalataid, tudják, ha te nem csinálod, van még mögötted másik 800ezer ember, aki akar dolgozni. Hogy elérd, hogy megbecsüljenek, ahhoz megint idő kell, kb fél év...Másik dolog, hogy egyedül voltam, időm nem volt barátokra, senkivel nem tudtam beszélni, pedig van kinnt pár ismerős és szeretek emberek között lenni, mindig éjszaka melóztam, nem tudtam ismerkedni emberekkel, munkatársakkal sem tudtunk kimenni, csak shift után, mikor már mindenki hulla volt, aztán persze másnap meló..nem mintha ez most nem így lenne, csak most bevettem a leszarom tablettám..

Tervek

Nem akarok Londonban élni az tuti. Inkább mennék közelebb Szerbiához, Magyarországhoz. Szar, szar, de nekem kellenek a család és a baráti értékek, mert itt nincs. Meglátjuk, mi hogy alakul majd..

Aki gondolkodik rajta, hogy megpróbálja, az legyen nagyon elhatározott és próbálja meg, max a pénzét veszti el.

Életem legjobb döntése volt, hogy kijöttem Londonba. Megismertem határaim és megláttam milyen ez a világ. Rengeteget tanultam és sok dolgot másképp látok.  

Család és barátokkal tartom a kapcsolatot, mert nem szeretném, ha ez bármikor is megszakadna.

Ha valakinek még lenne valami kérdése, akkor írjon nyugodtan és ha tudok, biztosan segíteni fogok.

A következő bejegyzésem az lesz, mikor elhagytam Londont vagy munkát váltottam J

“Imagine life as a game in which you are juggling some five balls in the air. You name them – Work, Family, Health, Friends and Spirit and you’re keeping all of these in the air.

You will soon understand that work is a rubber ball. If you drop it, it will bounce back. But the other four balls – Family, Health, Friends and Spirit – are made of glass. If you drop one of these; they will be irrevocably scuffed, marked, nicked, damaged or even shattered. They will never be the same. You must understand that and strive for it.

Work efficiently during office hours and leave on time. Give the required time to your family, friends and have proper rest. Value has a value only if its value is valued.”

–Brian G. Dyson
President and CEO, Coca-Cola Enterprises during his speech at the Georgia Tech 172nd Commencement Address Sept. 6, 1996