Zoltano

 Eljött a harmadik bejegyzés ideje is így két év után - elnézést kérek előre, ha találtok helyesírási hibát - . Alul olvasható a másik két bejegyzés, akit érdekel.

Szeretném kiemelni, hogy ezek az én meglátásaim,saját tapasztalatom,és ahogyan én látom a dolgokat. Nem kötelező,hogy mindenkinek tetszen az írás és amiket leírok,de nem is az a célom, hogy mindenkinek tetszen. Unalmas is lenne,ha így lenne.

Higgadt és értelmes beszélgetésekre mindig nyitott vagyok,még akkor is,ha az a vélemény eltér az enyémtől. Csak építő jellegű kritikával foglalkozom,úgyhogy ha nem építő jellegű,akkor ne fecséreljétek sem a ti,sem az én időm és köszönöm a megértést.

Kicsit lehet hosszúra sikeredett, de két év dolgait próbáltam összefoglalni. Egy rövid tartalomjegyzék, hogy miről is szól ez a bejegyzés:

• Kapocs az utolsó bejegyzéshez
  • Az út amin eddig keresztül mentem, akadályok és kihívások
  • Pokol és kilátástalanság
  • Felismérés és kiút keresése
  • Fény az alagút végén
  • Mentor
  • Életem legnehezebb döntése
• Jelenlegi állapot és mi segített, hogy egyáltalán eddig is sikerült eljutni, és nem omlottam össze
• Eredmények
• Magánélet
• Tervek, goal és célok
• Tippek

Az út amin eddig keresztül mentem, akadályok és kihívások

Ahogyan utoljára fejeztem:

“Hogyan tovább? 

Túródás Londonban ezerrel, hogy megtaláljam és le tudjak ülni, ahhoz a bizonyos asztalhoz.”

Két hónapra az előző bejegyzésem után sikerült leülni ahhoz a bizonyos asztalhoz, de mint sajnálatos módon utóbb kiderült az asztal túloldalán ülő befektető személy – hívjuk Bélának - hozzállása nem volt egyaltalán megfelelő számunkra. Duma megvolt, de ezen kívül semmi sok más nem történt. Azért nem volt egyszerű eljutni még ehhez az asztalhoz sem. De miután az ember gyermeke eljut egy ilyen lehetőséghez,és főleg, hogy ez a lehetőség az első volt,nem nagyon gondolkodik olyasmin, hogy valami nem lesz jó és inkább bizakodik. Nah ez egy hiba volt. Pár hónap után kiderült bohóc volt, mivel abból nagyon sok van Londonban is.

Egy hónapon belül nem történt semi,mialatt itt egy hónap alatt vállalkozások juthatnak a csillagos égig, vagy mehetnek tönkre. Az sem mindegy, hogy ki az a befektető, üzleti partner,akivel együtt kell dolgozni majd hosszabb távon, úgyhogy erre is nagyon oda kell figyelni. Ez egy sokkal összetettebb dolog,mint ahogy sokan gondolják, és ahogy én akkor gondoltam.

Rengeteget dolgoztam, hogy eljussak az asztalig és persze, hogy kicsit megengedtem a gyeplőt és lazábbra vettem a dolgokat és vártam, hogy mikor kezdünk el a lényegre térni. Valahogy ez a lényegre térés nem igazán akart eljönni. Miután Januárban visszajöttem Londonba, kicsit besokalltam mivel még mindig semmi nem történt és az addigi kedves hozzállásomat, picit változtattam és egy erősebb, agresszívebb, irányítóbb, de egyértelműen tisztelettudó hangnemű vonalra.

Adtam még egy esélyt a dolognak és húztam a dolgot még egy hónapig. Utólag visszagondolva nem kellett volna, de akkor a maximumot akartam a dologból kihozni, és ez a természetemből i fakad. Ki is húztam végül a tapasztalatot és a tudást, amit összeszedtem az a pár hónap alatt.

Mivel ez volt az első ilyen tapasztalat ilyen kaliberű emberrel, az ember nem mindig tud jól és magabiztosan dönteni. 5 hónapot vesztegettem el, ami azt jelenti, hogy közben egyáltalán nem probáltam más vonalakat megmozgatni. Végül is nem sajnálom, inkább tanultam a dologból rengeteget és ezt most fel tudom használni a mostani megbeszéléseknel.

Ezért még ,ha az ember leül egy asztalhoz magas pozícióban levő emberekkel, nem szabad félni,szégyenlősködni és a megfelelő hangnemben meg kell kérdezni azt,ami minket érdekel és kiértékelni a dolgokat, hogy tényleg ez kell e nekünk? De ugye ehhez tapasztalat kell, hogy magabiztossan ezeket a dolgokat meg tudjuk beszélni és olyan hangnemben,ahogyan kell. 

Pokol és kilátástalanság

Én úgy tartom, hogy  a realitás talaján vagyok,tehát,amiket leírok azokat nem negatívan élem meg, hanem reálisan. Sok embernek ez nem tetszik, vagy inkább elhallgatják a dolgokat és festik, szinesítenek mindent,aminek nem sok értelmét látom. Én mindig a dolgok pozitív oldalát probálom látni és minden rosszban a jót keresem,mert valami jó mindig van minden rossz dologban.  

Ha nem optimistán és pozitívan állnek a dolgokhoz,akkor már elköltöztem volna Londonból két éve. Mert mikor az ember beleizzad a munkába,7 napból 7et dolgozik két állásban, szabad napja akkor van, ha beteget jelent, mert az összeeses határán van, de az eredmények sehogysem jönnek, teljes a sötétség és a nyomás elviselhetetlen, pénz nem áll a házhoz hetekig, hónapokig nincs normális bevétel és mindez Londonban, ahol a megélhetési költségek nem alacsonyak, akkor itt nincs helye  a negativizmusnak, mert az ember ilyenkor gyorsan olyan helyzetben találja magát mentálisan és fizikailag is, amiből nem biztos, hogy van vissza út…és itt nem egy 30 fokos lejtő gurulásról beszélek, hanem egy zuhanásról egy szikláról.

Az ilyen időszakban a teljes végkimerültség és kiégés 2-3 havonta jön. Ehhez még hozzájön az, hogy az embernek magának kell ezzel megbírkóznia, kiemelkednie a sárból és túl tennie magát rajta, vagyis helyesbítenék, nálam ez volt a helyzet és miközben ez perceken, órákon, heteken, hónapokon keresztül folytatódik, akkor az ember gyermeke olyan határokat feszeget és lép túl, ami néha elviselhetetlen és nem egészseges. Ilyenkor teljesen megromlik az ember döntés hozatali képessége és minden 8szor annyi energiát igényel, ami nem ideális ebben a helyzetben, mert a keves vagy éppen nulla energiából kell 8szor annyit csinálni.

Ebben a teljes pokoli kilátástalanságban, sötétségben és nyomásban sok minden megfordul az ember fejében. Olyan dolgok is, amik normál esetben nem fordulnának meg,de ez az extrém helyzet sok mindent előhoz az emberből, kezdve a legérzékenyebb énjétől, a szuperhősig.

Ezt nálam tetőzte egy egészsegügyi probléma is, ami nem volt kellemes,azt kell, hogy mondjam. Itt felismertem,azt, hogy segítségre van szükégem,mert elnyelt a mocsár és a Marianna árok legmélyebb pontját símogatom.

 Felismérés és kiút keresése

Hiába dolgoztam napi 48 órát hónapokon keresztül,egyszerűen semmi nem mozdult, sőt minden csak rosszabb lett. Mivel senki nem volt körülöttem,aki megértette volna teljesen, hogy min megyek keresztül, és mire van szükségem, aki átment már ezeken a dolgkon, ezért rájöttem, hogy olyan valakit kell találnom, aki szakmabeli és rá tud világítani a dolgokra és megmondani, hogy mit csinálok jól és rosszul,mert nekem ez volt a legfontosabb.

Eszembe jutott, hogy vannak biztos ilyen szervezetek,akik a digitális világ vállakozóit fogják össze. Meg is találtam a legmegfelelőbbet,ami első ránézésre nem volt biztató teljesen,mivel én úgy álltam ott az ajtó előtt, mint egy bevándorló. Bevándorlónak is sok mindent el lehet érni,de 10szer anyit kell dolgoznia és sosem garantált, hogy az ajtó másik felén szivesen látják.

Ezek a dolgok többnyire abból jönnek, hogy az embert nem ismerik,és ahogy szokták mondani, messziről jött ember, azt mond,amit akar. Nem bíznak meg az emberben, nincs sok háttere ebben az országban és valahol meg is értem ezt a hozzállást, mert az üzletben farkastörvények vannak és magas elvárások, standardok, amikhez fel kell nőni.

De mivel veszteni valóm nem volt,ezért jelentkeztem, hogy hello bello,szeretnék betagosodni a Britt Digitális Média Non profit Szervezetbe, akik Nagy Britanniában húzzák előre a digitális világot. Ez sem ment olyan könnyen, de kis molesztálás után megkaptuk a tagságot.

 Fény az alagút végén

Mivel én abban hiszek, hogy sokkal tapasztaltabb embertől sokkal gyorsabban és többet lehet tanulni,ezért beleugrottam rögton a mélyvízbe és befizettem egy úgynevezett, igazgatói kerek asztal vacsorára és beszélgetésre. Ez nem volt olcsó mulatság egyáltalán,de ezekkel az emberekkel, nem lehet összefutni az utcán és akármilyen networking eseményen. Ezek az emberek máshol és más körökben mozognak. 11 ember, 2 host, 3 kis-3közép-3nagy vállalati cég alapító,vezető volt jelen. A fogadtatás kellemes volt és kicsit azért idegenül éreztem magam és én voltam az egyetlen nem angol származású aki jelen volt.

Pár perc beszélgetésből gyorsan kiderült, hogy ki az, aki nyitottabb és barátságos és ki nem. A kerekasztal beszélgetés és vacsora érdekes és kellemesen telt. Pozitívan csalódtam az egész eseményben és emberekben, ami adott egy kis reményt arra, hogy toljam tovább a dolgokat és túléljek. Elmúlt pár nap és rájöttem, hogy ez mind szép és jó,de világot nem váltottam és jelen pillanatban ugyanott vagyok, ahol voltam is pár órája, hete, hónapja,éve: sehol.

 Mentor

Mikor ez tudatosult bennem, akkor elkezdtem megint gondolkodni, hogy mit kellene csinálni. Eszembe jutott, hogy nekem a legnagyobb szükségem most egy tapasztaltabb ember tanácsára van szükségem,aki a szemembe mondja az igazságot, körités nélkül. Mivel a kerekasztal beszélgetésnél sikerült jobban elbeszélgetni az egyik nagy cég vezetőjével,ezért úgy gondoltam, hogy felkérem, hogy mentoráljon. Nah ez nem volt egy egyszerű feladat. Egy olyan emberrel kellett valahogy közelebbi kapcsolatba kerülnöm,aki egy £15+ millio céget vezet. Elkezdtem megfogalmazni egy e-mailt,amit két hétig írtam. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy napi 8 órában emailt írtam, hanem folyamatosan gondolkodni és kitalálni azt, hogy mit kellene írni, hogy a felkérst elfogadja és ne nézzen hülyének.

Email megírva, majd elküldve két hét után és akkor kezdődhet a tűkön ülés. Abban az állapotban nem láttam más kiutat és ez volt az egyetlen reményem,hogy a dolgok változhatnak jó irányban. Napok múltak, majd egy hét és semmi. Gondoltam, hogy ez annyira nem néz ki jól és megint hazaértem. Elmúlt még öt nap, péntek lett és még mindig semmi. Besokalltam és akkor mondom legyen all in, felhívom. Megvártam a legmegfelelőbb pillanatot, amit úgy éreztem, hogy a reggeli 9.3am az és izaadva,remegve, de betárcsáztam a számot. Párat csörgött és felvette - hívjuk Bélának. Bemutatkoztam és Béla teljesen jól fogadta a hívást.

Megkérdeztem, hogy megkapta e az emailem és hogy sikerült e esetleg átgondolnia a felkérésem. Elnézést kért, hogy nem válaszolt előbb és megígérte, hogy kedden jelentkezni fog és hogy egyeztetünk időpontot az első találkozásra. Kedden az asszisztense jelentkezett is és az időpont egyeztetés is megvolt. 2016 Augusztus 5én találkoztunk is. Ideges voltam,de a beszélgetés nagyon jól ment. Megcsináltuk  a tervet, amivel foglalkoznom kellett és rávilágott egy fájdalamas dolgora,amitől aztán két hétig frusztrált voltam teljesen. Mégpedig arra, hogy rosszul jövök át az itteni embereknek és ez a kulturális különbségeknek köszönhető. Ezt a temát átbeszéltük és tudtam, hogy min kell változtatnom és újat tanulni. Ettől függetlenül  a sejtjeimben éreztem a kellemetlenséget,mert itt valahol tudatosult bennem,hogy az elmúlt négy évben,amit csináltam,hát az nem a legjobb volt és teljesen rosszul jöttem át. Ez a világ vége hangulat kezdett múlni két hét után és dolgoztam azokon a dolgokon, amiket beszéltünk.  Az első fél évben találkoztunk 3szor és váltottunk pár e-mailt.

Nekem már ez elég volt ahhoz, az 2017 Januárjától idáig többet megcsináljak és jobb eredményt érjek el és fejlődjek, mint az előző négy évben.   

Életem legnehezebb döntése

Sajnálatos módon édesanyám kórházba került egészségügyi ok miatt, ami nem igazán volt jó átelni a távolból. El is döntöttem, hogy meglepem még a kórházban van és meglátogatomotthon. Repjegyet megvettem gyorsan szerda estére,hogy csütörtökön már otthon legyek,így a műtét utáni napon már vele tudok lenni.

Két héttel ezt megelőzően volt egy ebédem a Britt Média Szövetség elnökével,ami nagyon jóra sikeredett. Mivel a mentorális 180 fokos fordulatott hozott a vállalkozásba, ezért mondtam, hogy hálám jeléül, ha szüksége van a segítségemre,akkor számíthat rám. Ezt értkelte és mondta, hogy jelentkezni fog. Az utazásom előtti hétfőn kaptam egy e-mailt, hogy szeretné, ha én koordinálnám a jelenlegi honlap fejlesztésüket,mivel egy külsős céggel dolgoznak,de nagyon rosszul működik a kommunikáció közöttük és a fejlesztő cég között, semmi nincs határidőre kivitelezve, nagyon rossz minőséget adnak le és hogy ebben kell segítenem. Persze, hogy elvállaltam,lett volna valaki,aki nemet mond egy ilye lehetőségre?

Mondta,hogy kedden jelentkezik majd a General Manager a részletekkel – hívjuk Kittynek. Nah most a részletek emailben egy napra rá érkeztek is reggel mingyárt, mégpedig azzal a fontos dologgal, hogy pénteken egy három órás megbeszélésen kellene részt vennem, ahol ott lesznek a fejlesztő cég vezetői és ők is, és hogy birok e menni?

Feltettem magamnak a kérdést, hogy most ez komoly? Választás anyu es a munka között,miért görget az élet ilyen akadályokat és kényszerít, egy ennyire extrém döntési szituációba?

Érzelemből sosem szabad dönteni, mert ezt már megtanultam, de nem mindig sikerül. Kontrolláltam a dolgokat és felhvítam Kittyt, hogy találkozzunk délutan egy eligazításra, hogy megismerjem a jelenlegi sziutációjukat és hogy beszéljünk erről a péntekről.

4 órára erre rá már az idorájában voltam eligazításon. Mivel tudtam, hogy a péntek totálisan ütközik a dolgaimmal, nagyon össze kellett szednem magam,hogy idafigyeljek mindenre a megbeszélésen. Befejeztük és mondtam, hogy épp pénteken az lett volna a pogramom, hogy nem vagyok itt sajnos és hogy ő mit gondol erről. Nem volt gond a fogadtatással, de én tudom, hogy ezek a lehetőségek az életben egszer jönnek és megismerve az itteni kulturát,az semmit nem jelent, mikor valaki azt mondja, hogy nem gond. Ez lefordítva magyarra annyit jelent, hogy, szevasz.

Megbeszéltük, hogy rácsörgök az elnökre másnap és egyeztetem vele. Teljesen evett a dolog és nagyon rosszul éreztem magam és nem voltam még soha ilyen helyzetben. Aludni sem tudtam sokat, mert ideges voltam, hogy nem csak saját jövőm, hanem családom és sok emberét,aki körülöttem vannak,azok jövőjét is pozitívan befolyásoló potenciális lehetőség előtt vagyok, a másik oldalon meg anyu kórházban van..Hogy tud az ember ebben a helyzetben jó döntést hozni?

Felmerült bennem az is,hogy hazamegyek csak gyorsan pár órára,de nem biztos, hogy meg birtam volna csinálni, hogy 24órán belül hazarepülök,majd hazautazom és elérem az utolsó gépet vissza Londonba. - De mostmár látom, hogy ha van az embernek elég pénze,akkor ezt meg lehet csinálni.

Féltem attól,ha nem megyek el a megbeszélésre,akkor el is buktam és amint kiderült utólag,ha nem megyek el,akkor az ajtó bezárult volna, tehát a megérzésem jó volt.

Mivel nem tudtam, hogyan döntsek ezért felhívtam az egyik legjobb barátom,aki Londonban van és elmeséltem, hogy alsó hangon sem egy könnyű és egyértelmű döntést kell meghoznom pár óra alatt, mivel ez szerda volt, reptérre 2kor kellett volna indulnom,de még délelőtt 11kor nem tudtam, hogy mi lesz. Azt tanácsolta, hogy megérti a dolgot, de mivel nem életbe vágó szituációról van szó – ez engem annyira nem vígasztalt amúgy – maradjak egy napot és menjek pénteken a megbeszélés után haza. Eldöntöttem, hogy felhívom az elnököt 12kor és függően attól, hogyan érzem  reakcióját, akkor még lesz két órám, hogy kitaláljam megyek e haza ,vagy maradok még egy másfél napot. Annyit tudni kell, hogy a magánéletes dolgot nem mondtam és nem is akartam belekeverni rögtön az eljén a munkába és érvelni ezzel. Beszéltem az elnökkel és mondta, hogy szeretné,ha ott lennék pénteken. Nem lett könnyebb…

Letettem  a telefont és az óra elkezdett ketyegni. Maradt kevesebb, mint két órám, hogy meghozzam életem legnehezebb döntését.

Végül 2kor úgy döntöttem, hogy nem megyek haza és megvárom a pénteket.

Eszméletlenül rosszul éreztem magam és szó szerint fájt a döntés,amit meghoztam. Senkinek nem kivánom,hogy meg csak hasonló szituációba kerüljön. Ezt,ahogy visszaolvasom,még akkor is érzem azt,amit akkor éreztem…

Mi segített, hogy eddig is sikerült eljutni, és nem omlottam össze teljesen?

Hát nem az, hogy kifogásokat kerestem, álmodoztam, vártam, hogy rám nyissák az ajtót, halasztgattam a dolgokat, nem léptem és hezitáltam, húztam az időt, hanem tanultam, olvastam, kiléptem és megcsináltam, vagy megkérdeztem, amit akartam.

Nullárol felépíteni valamit, nulla kapcsolattal és nulla tapasztalattal, és megismerni, hogy angliában, hogyan is kell vállalkozni, nem egy leányálom.

Egy rövid statisztika, hogy kb 800 emberrel találkoztam – ezt onnan tudom, mert megvannak az adatok egy excel táblázatban névjegykártyákról - a kb 2 év alatt és ebből kb 20 ember volt az, akivel valamilyen szintű akár üzleti,akár valamilyen barátságot sikerült kiépíteni.

Sokszor mikor odáig jutottam, hogy feladom, többször is, mert ezt mostmár nem bírom sem fizikailag, sem mentálisan tovább, akkor mindig édesanyam kitartásából merítettem erőt. Ő olyan dolgokon ment keresztül, aminek én tanuja voltam, hogy én már feladtam volna felénél, ha abban a szituációban lettem volna. Ilyenkor mindig rájöttem, hogy mikor ő nem adta fel,azokban az extreme szituációkban, akkor a végeredmény mindig pozitív volt és ekkor ez ösztönzött, hogy nem lehetek gyenge, hogy csak annyiba hagyom a dolgokat és kiengedem az irányítást a kezemből. Mindig és most is azon gondolkodom, hogy honnan jön belőle ez az elszántság és erő 50en túl is?

És most látom azt, hogy mennyire fontos az, hogy egy gyerek az életben mit lát és tanul a szüleitől,mert ez befolyásolni fogja egész életét.

Ebbe kapaszkodtam belül, mikor kellett és ezen kívül mma, egészséges táplálkozás amennyire csak lehet, stress kontroll - ami néha nem úgy sikerült ,ah elterveztem, felesleges információ kizárása – pl hírek olvasása, energia elszívó emberek és dolgok eltávolítása az életemből, csapat, hogy mikor kellett,akkor a munka minőségesen lett elvégezve, helyzet felismerés, flexibilitás, barátok és család.

 Eredmények

Most odáig sikerült eljutni, hogy kaptam egy pozíciót a Britt Médi Szövetségnél,ami ugye persze csak  besegítés,tehát nekem a fő prioritáson nem változtat,ami a saját vállalkozás következő szintre emelése. Ez pár óra munkát jelent egy héten,amivel foglakoznom kell, de benne lenni ebben a szervezetben, aki  nyugati világban a digitális világot húzza előre,számomra megtiszteltetés. Rengeteget tanulok közben és nagyon tapasztalt emberekkel találkozom és beszélgetek,ami kifejezetten jó tapasztalat.

Jelen pillanatban viszont ott vagyok,hogy annyi minden történik és olyan gyors tempóban,annyi információ vesz körül ,amit nem tudok feldolgozni, úgyhogy elkezdtem naplót vezetni és coach keresésben vagyok,mert ezt az iramot,nem lehet tartani segítség és fejlődés nélkül.

 Magánélet

Hát ez elég kaka, de 1 hónapja változtattam és mostmár csak 8-9 órát dolgozom és nem 10-14et, hogy több időm legyen magamra és barátokra, úgyhogy mostmár ez több hangsúlyt fog kapni.

Teljes Mátrixban el az ember,ha Londonban lakik,és ha tudatosan erre nem figyel,akkor hamar elrepül az idő a feje felett és egyszer csak azon kapják magukat sokan, hogy se kutyájuk se macskájuk. Nemrég kaptam egy smst egyik barátomtól,akit közel 30 éve ismerek, hogy 8 éves lett a lánya – ez a 8 speciális és azért. Neki nyolc éves lánya van, engem meg néha meglátogat a szomszéd vörös macskája,de hát mindenki más úton jár, de belegondolván ebbe kicsit átértékeli az ember a körülötte levő dolgokat.

Volt egy próbálkozás nemrég, de mikor oda jutottunk, hogy kellene a következő szinte lépni, hogy pl talalálkozzunk kétszer egy héten és ne egyszer négy órát,akkor felbüffent, hogy neki a karrier fontosabb és nem fér bele egy kapcsolat. Mivel nekem eddig nem volt ilyen tapasztalatom, ezt furcsa volt hallani. Valószinínű, hogy a munkával job elmenni moziba,vacsorázni és megbeszélni a dolgokat. De mindenki más. Elfogadtam és megyünk tovább.

 Tervek, goal és célok

Rengeteget kell még most is tanulnom, fejlődni folyamatosan, és a tudást, tapasztalatot szeretném én is majd átadni egyszer és segíteni másokon, mert tudom, hogy mennyit jelentenek ezek a dolgok. Ezen kívül  Vajdaságban szeretnék minden olyan jó dolgot implementálni, amit itt tapasztaltam, láttam és hozzájárulni ahhoz, hogy az otthoni munkakörülmények, hozzállás és felfogás angliai szintre emelkedjen, mert rengeteg előnye van ennek a rendszernek, ha az emberek tudják használni és az életfelfogás is változik.

Ezen kívül egyértelműen a magánélet, család, barátok és mint összeségében az élet azért van, hogy élvezzük, mert az élet rövid és az idő repül.

 Tippek

Egy folyamat,amit én alkalmazok:

1. Hol akarsz lenni az életben és miért? Ezt,ha meg tudod fogalmazni és túl tenni magad a csak pénz motivációs dolgokon,akkor sok minden változik meg körülötted. Tiszta célok és goalok kellenek, amiket belül érzel és csak a pénz motivációs dologgal, nem lehet messzire menni.
2. Akadályok: feltárni a gyökerét a problémának, felderíteni, felmérni és megismerni az akadályokat
3. Hogyan jutsz el oda,ahol szeretnél lenni? Problémák legyőzése a megfelelő stratégiával, tanulás, kitartás, prioritások, dolgok feláldozása, keményen és okosan dolgozni, álmodozás helyett cselekvés, teljes fókusz

Egy idézet:

"If you're going through hell, keep going." és Don’t count on motivation count on discipline

Life is beautiful and it goes on J 

Köszönöm a családomnak, barátoknak a támogatást és segítséget!

8